Pécsi Kiáltványok
2014. április
Ottó László írása
Manifesztumok a Konkrét-konstruktív Művészet körében
Ajánlás
Írásomat, manifesztumaimat, Dietmar Guderian freiburgi professzornak ajánlom, akinek köszönhetően behatóan kezdtem foglalkozni a Konkrét Művészet jelenkori újradefiniálásával. 2013 nyarán létrehívta és elindította az Ebringeri Szimpóziumot, abból a célból, hogy teoretikus diskurzus-sorozatok segítsék a Konkrétok eredeti értékszemléletének jövőbeli fennmaradását, azaz a manapság tapasztalható kevésbé tudatos alkotói attitűdök ne vigyék félre a kezdetekben lefektetett ideákat.
0. Bevezető
Theo van Doesburg ››Konkrét Festészet Alapvetése‹‹ című 1930-ban, Párizsban közreadott manifesztumában magasrendű, univerzális eszméket fogalmazott meg. Nemzetközi, legfőbbképpen európai kisugárzása, életképessége a teória érvényességét bizonyítja.
Ugyanakkor a jelenkor művészeti életében számtalan devalvációra alkalmat adó szellemi viszonyulás érzékelhető, és ezek nem kerülik el a Konkrét Művészetet sem. Éppen ezért e geometrikus művészeti irányzat hosszabb távon való továbbélésének záloga lehet az alapállást kiegészítő új felvetéseket, ideákat, esszenciát részletező definíciók, és egyéb tovább-strukturáló gondolatok kifejtése.
Két kiáltvány bevezetésére tennék kísérletet:
1. A Konkrét-(de)konstruktív Művészet Manifesztuma
2. Az Abszolút-Konkrét Művészet Manifesztuma
A kiáltványok Magyarországon, Pécs városában történő meghirdetésének egyszerű okai vannak: pécsi gyökerű művészek így szeretnék tiszteletüket kifejezni a Szülőföldjük iránt. Ebben a városban számottevő múltja van a geometrikus művészeteknek, olyanformán, hogy innen származik a geometria révén teremtő nemzetközi hírű, magyar Alkotók jelentős része: Victor Vasarely, a Bauhäuslerek (Breuer Marcel, Forbát Alfréd, Molnár Farkas, Weininger Andor); itt alkotott és tanított Lantos Ferenc festőművész, kiemelkedő kortárs Mesterünk is.
A Pécsi Kiáltványok továbbvitele, a 3. Ebringeri Szimpóziumon való kihirdetése, a Nemzetközi Konkrét Művészeti Mozgalomba való bekötése és beültetése 2014. év nyarán várható.
1. A Konkrét-(de)konstruktív Művészet Manifesztuma
1.1. Az 1930-ban megfogalmazott ››Konkrét Festészet Alapvetése‹‹ című kiáltványt elfogadva, a konstruáló, építeni akaró ember jelenkori lehetőségeit figyelembe véve, kiegészítések kapcsoltatnak ahhoz.
1.2. A szellemi koncentráció által megtervezett mű két alapvető irányulást láttathat a majdan megalkotott formában:
1.2.1. A konstruktív, építő-teremtő, rendszert, rendet felépíteni tudó műalkotási metódust. A ›klasszikus konstrukcióval konstruálót‹.
1.2.2. A dekonstruktív, leépítő-visszateremtő, a rendszereket átértelmező, a merev rendet megbontó, a rendellenességet mint szervezőerőt alkalmazó műalkotási metódust. A ›dekonstrukcióval konstruálót‹.
1.3. A mai konkrét művészeti életben a de-konstruáló művész és a dekonstrukció játékát kedvelő befogadó erősödő jelenléte figyelhető meg, a jelenkor immanens jellegzetességének visszatükröződéseképpen.
1.4. Tudatosítani kell a ›klasszikus konstrukcióval‹ és a ›dekonstrukcióval‹ konstruáló szellemi hozzáállás közötti különbségeket, illetve azoknak kombinált alkalmazásait.
1.4.1. Az egyik a renddel, a rendezettséggel, a másik a rendezetlenséggel, a rendellenességgel áll kapcsolatban.
1.4.2. A rendezetlen bizonyos szempontból tartalmaz rendet, csak organikusan igen lecsökkent formában. A rendezetlen a rendből él, a rendhez való viszonylatból nyeri a megszólító erejét. A rendellenes másodlagos fenomén a rendhez képest.
1.4.3. A dekonstruktív műben a ›destruktív-konstrukció‹ művészi eljárását mértékkel kell alkalmazni, mert a Konkrét Művészet alaptéziseivel ellentmondásba kerülhet: a zavaró megjelenés abból adódik, hogy a vizsgált képelem, kompozíció nem egészen ››önmaga‹‹, hanem a ››másból‹‹ nyeri identitását. Így az alapos szemlélőre nem teljesen felemelő mozzanatként hat az adott mű.
1.5. További feltáró kifejtések a jövőbeli kommentárokban.
2. Az Abszolút-Konkrét Művészet Manifesztuma
2.1. Az 1930-ban kijelentett ››Konkrét Festészet Alapvetése‹‹ című kiáltványt elfogadva, az örökérvényűség elérése céljából kiegészítések kapcsoltatnak ahhoz.
2.2. A művészet valódi univerzalitása leginkább a Lét Törvényével összhangban álló struktúrák alkalmazása által érhető el: a centralitás, az axialitás, a kvalitatív és a hierarchikus szemlélet iránymutatók. Ez a törvény a Lét Egységét tartja fenn: a harmónia, a szépség, a rendezettség ennek a kifejeződése. Ezek alapja a kozmikus geometria. Ideáinak művészeti megnyivánítása támaszték lehet szellemi utak bejárásához. A kozmikus típusú konstrukció olyan Rendet feltételez, amely több mint a szisztémák rendezettsége: ez valóban univerzális Egység.
2.3. Az Abszolút-Konkrét Művészet két alapvető irányulást láttathat a majdan megalkotott formában:
2.3.1. A művész alkotása egészében vagy részeiben mintegy ›önmagától‹ analogikus vagy szimbolikus lehet, amennyiben ez nem a természet világára tett jelzés. Az Abszolút-Konkrét Művészet a befogadó számára lehet metafizikai, orientatív és jelentésteli, anélkül, hogy az alkotás direkt és konvencionális szimbolikus utalásokat tenne. E művészet jegyében született művek ›Lét-Konkrétumok‹, fokozottan érvényes rájuk az elv, hogy ››a mű önmaga«.
2.3.1.1. A megalkotott mű komplex is lehet, ha általa a Létezés összetettsége kibonthatóvá válik. A komplexitás az intuíció – az értés és az érzés együttes világosságának – megjelenítése.
2.3.1.2. A művészi technika pontossága, tökéletessége, tisztasága fontos vonatkoztatási pontok az alkotói metódusban. Az alkotás módja inkább emberi, kézműves jellegű legyen, mintsem a jelenkori technológia túlzott igénybe vétele általi.
2.3.2. A másik lehetőség keretében akkor is abszolút lehet egy konkrét mű, amikor a művész a közvetlen és tiszta alkotói képesség attitűdjével alkot, a létezés meghatározó ős-elvei érvényesülnek a megalkotott művében – aminek ilyenformán nincs jelentése, de tisztaságának mégis, igenis van jelentése. A jelenkori high-tech lehetőségek adekvát, igényes alkalmazására ennél a műtípusnál lehetőség van. A szellemi irányultság kevésbé transzcendentális-metafizikai: a megalkotott mű inkább az élet körében értelmezett tökéletesség, az intellektuális esztétikum megalkotása benne a felemelő mozzanat.
2.4. A manifesztum paradoxonjai bővebb kifejtésben feloldhatók, s a jövőbeli kommentárok további megvilágításokat adnak majd.
A Pécsi Kiáltványok kihirdetése ezennel megtörtént. A jövőben sokrétű kommentárokkal reflektálhatunk a megadott irányelvekre, kiállításokat szervezhetünk, illetve szimpóziumokon és diskurzusok keretében teoretikusan tovább érlelhetjük a fenti alapfelvetéseket.
Ottó László
festőművész
A szöveget budapesti műtermemben 2014. január 29-én írtam.
A manifesztumok kihirdetésére Pécsett, a Lenau Házban, 2014. április 7-én került sor.